www.trikepilot.net

Tinca-Tinca

Jó idő, szélcsend, napsütés, pontyugrás - minden körülmény és feltétel ideális a halfogáshoz.
Kinn ülök a stégen, az első rontott kapás után izgatottan csalizom újra a horgot, amikor ezt a paradicsomi idillt megzavarja a fák mögül előbukkanó otromba hangú légi-traktor, egy sárkányrepülő.
„ Muszáj már megint épp itt köröznötök??!!” – mérgelődöm.
Megbékélve a légcsavar által keltett zakatolással, eljátszok a gondolattal, milyen jó is lenne a magasból benézni a horgászhelyet, a tavat, a tájat…

Két héttel később pici lányunk látogatására érkezett MiQ-Family, s míg a lányok megtárgyalják a szülés és az aktuális pelenkaméretek érdekfeszítő problémáit, mi a hobbynk boncolgatásába menekülünk. Hamar fény derült arra, hogy a két oldal: a horgász és a sárkányrepülős egymásra találásáról van szó.
„ De jó lenne egy-pár légi felvételt készíteni kedvenc horgásztavaimról…!” – hagyta el számat a sóvárgó óhaj.
„Rendben, csütörtökön 19 órakor találkozunk a fertőszentmiklósi reptéren. Meleg ruhát, hideg élelmet hozz magaddal!” – jött hirtelen a meglepő a válasz.

2007. május 31. CSÜTÖRTÖK, 19 óra 5 perc
Enyhe késésben lévén nagy porfelhőt kavarva száguldok a kavicsos úton a Meidl Repülőtér felé és kémlelem az égboltot, vajon itt hagyott-e már a MiQ …

Egy, csak egy sárkányrepülő van az égen,
MiQ repül rajta, körözvén a légben =)
Autóm leparkolom, ott is hagyom árván,
S ekkor már repül felém a piros-sárga sárkány.

Az elméleti crash-course után rövid ismerkedés következik a sárkánnyal, és már az anyósülésre szíjaz be az ember, akire rövidesen az életem bízom.
Rádión megkérjük az engedélyt a felszállásra, éééééééééééééééés elindul a szerkezet, majd kigördülünk a felszállópályára. Felbőg a motor, s a Mondeomat meghazudtoló sebességgel gyorsulunk neki a kéknek.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!
Kifut a talaj a lábunk alól !!!!!!!
Hipp-hopp bődületes emelkedésbe kezdett kis szerkezetünk. Fel sem bírtam ocsúdni az első pillanatok ámulatából, mire már második körünket tettük a repülőtér felett. HIHETETLEN A LÁTVÁNY! Aki még nem tapasztalta, annak inkább le sem írom – próbálja ki =)
Miközben gyönyörködöm a tájban az egyre táguló horizonton, sorra bukkannak elő a terepasztal ismerős utcái, épületei, na és persze a lényeg: a távolból előtűnő tavak.
Elsőként az irányt Fertőd felé vettük, ahol házunk felett róttunk pár tiszteletkört, adózva ezzel kislányom és kedvesem kérésének, akik az utcáról integetve viszonozták a légi bravúrt.
A hivatalos körök után már mutogattam pilótánknak a tavak felé a helyes irányt.
Remegő kézzel bogarásztam elő a nyakamra rögzített fényképezőgépet, s élesítettem be a felvételekhez.

Amikor már olyannyira megközelítettük a széplaki tavakat, hogy a stégem is jól láthatóvá vált, sűrű kattintgatásba kezdtem. Majd berepültük a tavak összes zeg-zugát, közelítvén északról, délről, keletről és nyugatról. Én meg csak fókuszáltam a fényképezővel, és nyomtam-nyomtam a gombot, nehogy lemaradjon valami fontos részlet. Még tettünk egy kis kitérőt Hegykő irányába, amikor a műszerfalról a tömérdek érték és grafika közül sikerült kibogoznom a pontos időt.
Hihetetlen, de velünk együtt csak úgy szálltak a percek, mit percek, hiszen már több mint egy órája a levegőt szeltük, így szomorúan konstatáltam mikor pilótánk ismét a bázis felé vette az irányt és közölte ez már a visszaút. Szóval éppen amire az ember megszokja az új környezetet és átadja magát az önfeledt szabadság egyik talán legkiteljesedettebb formájának, egyszersmind visszaparancsolják a régibe a földre. Miközben ilyen és hasonló gondolatokba meredtem a diadalittas túra végén, jött az utolsó kihívás egyre közelebb és közelebb kerülő repülőtér formájában. Azt hiszem a repülés legnehezebb, egyúttal a legtöbb rutint és odafigyelést igénylő része a landolás. Hát valami olyan érzésem volt, hogy most le kell zuhanni, amit túl kell valahogy élni. Aztán nem így történt, pilótám nagy magabiztossággal és teljes nyugalommal birkózott meg a számomra másodpercekkel korábban meg kisebb pánikot kioldó feladattal. Már zötykölődtünk is a füves pályán és én hátradőlve kifújtam az addig visszatartott lélegzetet, mire MiQ: „Ez nem volt szép. Na még egyszer!”
Azt hittem csak viccel, de már húzta is fel a sárkányt és ismét emelkedtünk.. Szóval harmadik landolást már olyan nyugalommal éltem meg, hogy figyelmem a körülöttünk bohóckodó 2 giro-kopter vonta el és már csak a futómű rázkódására kaptam vissza a fejem. Az élmény leírhatatlan - ezért is nem erőltetettem meg magam ezen beszámolóban =).

Csak 2 dolgot még: Nem utoljára repültem, s aki teheti, ne szalassza el a lehetőséget.

VIDEO